Mert már régen láttatok.
Általában ezt csinálom reggel. Minden reggel.
Ugye milyen szép vagyok? Ja igen. Felkerültem a Noé honlapjára is, most már nagyon szeretnék egy gazdit...és már nem (csak) Göthös a nevem, hanem Szaffi is...szeretem azt a mesét, a múltkor megnéztem.
Ez aztán kalandos volt!
Pénteken utaztam HÉV-en, és vendégségbe vittek. Az utcazajt nagyon nem szeretem, de kezdem azt is megszokni, főleg ha a lakásban hallom.
Az új helyen először nagyon meg voltam ijedve, teljesen új szagok, nem értettem, mi van. Gyorsan meg is találtam a tűzhely alatt lévő kis helyet, bebújtam, kösz, én itt elleszek. Kis idő múlva aztán továbbra sem láttam jelét annak, hogy engem itt mondjuk meg szeretnének enni, úgy gondoltam, hogy akár körül is nézhetnék, hogy mi a helyzet. (No meg itt volt a repkedő izé is, ha ő nem fél ettől a másik embertől, hát akkor most én legyek a nyúl?)
A vendéglátóm elment este egy kis időre, addig egyedül lehettem, de jó cica (asszem ez leszek én, a cicc vezényszóra enni adott, szóval... :)) módjára nem tettem tönkre semmit, csak nézelődtem.
Este mikor hazajött és lefeküdt aludni, akkor úgy gondoltam, hogy na akkor most, vagy soha, s bebújtam mellé az ágyba, játszott velem egy kicsit, s összebújva aludtunk. Néha utána felkeltettem, mert unatkoztam, csak kicsit játszani akartam vele, de annyira nem díjazta, amikor megtámadtam a lábujjait.
Szombaton egész nap én vigyáztam a házra, ez egy nagyon felelősségteljes dolog. Napközben egy idegen jött etetni, neki annyira nem örültem, mert most fél óra alatt honnan tudjam, hogy tuti nem bánt?! Aztán ettem, aludtam, s nagyon örültem, amikor a vendéglátóm hazajött, nyávogva szaladtam elé. Tuti ő is örült, mert ő is nyávogott (vagy nem tudom kétlábúaknál ez hogy megy, talán gügyögésnek hívják.)
Vasárnap pedig itthon volt egész nap, végre alhattam nappal is hozzábújva, a hasán meg a háta mögött, a lényeg, hogy ilyenkor simogatnak, ami nagyon jó érzés, én meg hangosan dorombolok, ha már máshogyan nem tudom közölni, hogy ez milyen jó nekem.
Este pedig jöttek az ideiglenes gazdáim, s hazavittek. (Jó, tudom, nem az a haza, de remélem hamar eljön az az idő is, amikor valahol végre tényleg én leszek a ház asszonya.)
Összességében szerintem főnyeremény cica vagyok. Még csak most tanulom a karmaimat élezni, nagyon jókat tudok egyedül játszani (bármivel), nem kakilom-pisilem össze a lakást (van nekem tuti wc-m, na, meg most már gyerekszobám is), az emberektől nem félek (csak kicsit, de hamar rájövök, hogy nem esznek meg), más állatokkal eddig kijövök (bár másik cicát még nem láttam, de tuti kedvelném), és éppen gyönyörű, csillogó bundát növesztek.
Ja! A vendéglátóm üzeni, hogy csinált rólam videót, de mivel vizsgázik még (az meg mi a szösz?), ezért csak kicsit később teszi fel az internetre.
Na hazaértem. Jó volt a hétvége, majd beszámolok arról is, de most van jobb dolgom is, például ezerfelé tépni a pokrócot, a WC-papírgurigát meg némi spárgát is szétcincálni. Meg közben aludni.
Azt hiszem, ha azt mondják, hogy "cica", akkor érdemes odafigyelnem. Általában fincsit vagy simit kapok olyankor...de néha egyikhez sincs kedvem...persze olyankor is visszanyávogok, hogy "Itt vagyok, hallottam!", jól nevelt gyerek vagyok végülis. Este megint együtt aludtam az embereimmel, bár néha felébresztettem őket...elég unalmasak és egyszerre ollllyan sokat alszanak...
Bizony. Most néztem mennyi helyen ott a képem. Egészen fotogén vagyok, azt hiszem.
Gazdikereső, háziállatos, meg vagy 3-4 helyen a FB-n is! Remélem ha már ilyen celeb vagyok, lassan-lassan jön valaki...bár most egész jól alszom, tojok a világra. Bizony.
Igazából...sok érdekes nem történt. Még mindig kapom a szemcseppeket, NÉGYSZER egy nap. Ketten simán kijátszanak...de most egyedül vagyunk itthon. Háháháhá...mondjuk jobban látok, meg tisztábbnak is tűnik a szemem, de hát akkor is utálom.
A napom nagy részében alszom. Amikor nem, akkor játszom. Rohangálni nagyon szeretek, felugrom az ágyra az egyik karfán, a háttámlára, végigrohanok, a túloldalon leugrom. Ezt a végtelenségig bírnám csinálni, annnnnnyira izgi! Amikor nem futkorászok, akkor vadászok. Nagymacskásan. Lelapulok, behúzom fülem farkam és ugrás! Pont így:
Csak én még nem kaptam el a madarat. Bár nem is tudom mit csinálnék vele, ha sikerülne...mit kell csinálni vele?
Hétvégére nyaralni megyek, mert az embereim vidékre mennek. Átmegyek egy barátjukhoz. Izgalmasnak hangzik...utána viszont gyorsan gazdit kell találnom, mert az egyik emberem elkezdett tüsszögni, és lehet, hogy tőlem. Eddig senki nem jelentkezett értem...nem értem miért. Majd kiötlök valamit. Ejj, de nehéz az egyszeri kismacska élete...
Ma este nem kellett a szállítóban aludnom! Azt mondták, ha nem mászkálok a fejükön, akkor kinnmaradhatok. Nem mászkáltam (higgyék csak ezt...hihihi), egyedül voltam (ébren) egész este! Izgalmas volt.
Egyre szebb vagyok. Komolyan. A szemeim is egyre tisztábbak, a bundim is csak fényesedik. Szeretem a májat meg az alutasakos kaját, meg ha a pocakomat dögönyözik. Meg a reggeli napozást is szeretem. És már úgy játszom, mint egy igazi macska!
Van egy kedvenc fotelem. Annnnnyira jól lehet hemperegni rajta, meg onnan belátom az egész szobát. Csak, hogy szükség esetén meg tudjak menteni bárkit, azért kell figyelnem. Bár néha elalszom...na jó. Folyton elalszom. De igyekszem!
Csak a szemcseppentés ne lenne...azt utálom. És már tudom, mikor jön, de ma reggel majdnem kijátszottam a két emberemet együtt! Háh! Majd legközelebb...
Tegnap azt is mondták, hogy lecserélik a blogomat és becserélnek a madárra, mert én sokkal csendesebb és nyugisabb vagyok. Nem tudom, hogy ez jót jelent-e, remélem.
Bizony, eseményteli volt a délután is!
Tegnap ugye voltunk állatorvosnál, és kaptunk receptet is. Csak a sok bajom között nem tudtuk, hogy mire...úgy tűnt csak a beragadt szememre. Ma aztán kiderült, hogy nemcsak bolhás, férges és csipás, hanem náthás is vagyok...ami baj. Mert rámehet a szemem...vagy akár én is!
Úgyhogy most volt délután nagy telefonálgatás meg rohangálás! Hogy van-e valahol nyitva patika szemcseppel. Az egyik helyen jövő hétfőre, a másikon holnap délutánra lett volna. Az egyiken végül volt, de elmondták, hogy az emberek szemébe szokták ezt inkább csepegtetni...úgyhogy végül állatorvosi recepttel váltották ki a szemcseppemet humán gyógyszertárban!
Most meg kell csepegtetni...annyira nem jó érzés...de hősiesen tűrök! Napi 4*1csepp, és hamar jól leszek. Megígérem.
Megkértem a befogadómat, (akinek most épp a háta és a kanapé támlája között kinyúlva alszom...), hogy mutassa meg, mennyire nem vagyok már elveszett. Íme :)
Ez mind én vagyok.
Veszedelmesen tudok nézni...nyau!
Hehehehehehe :D
Reggel elég korán keltem. Beletelt egy kis időbe, míg felébresztettem az új rabszolgáimat, ehhez hangosan kellett nyávognom (mi a különbség a nyávogás és a nyervogás között? Ők nyervogásnak hívják, amit csinálok), akik meg ráadásul nem értették, mit akarok. Na jó, igazából tényleg nem mondtam el egyértelműen, de azért ne várjanak tőlem csodát, végtére is csak egy kismacska vagyok!
Úgyhogy fél 6kor végül bemásztam a meleg takaró alá...na az jó volt, fáztam kicsit a helyemen. De valami nem volt kóser, hiába doromboltam, meg simogattak, hangosan kellett nyávognom...na akkor végre kaptam egy kis csirkemájat, na az nagyon hami volt! Meg azt mondták, már nem is vagyok olyan csúnya, mint tegnap. Hiába, tele a hasam, tiszta a szemem...szépséges lettem. Bizony.
Kaja után meg bevackoltam magam kettejük közé, ott jó meleg volt és rendes gyerek módjára álomba ringattam őket dorombolással.
Nem sokkal később aztán mocorogni kezdtek, meg az egyikük azóta el is ment. Munkába vagy hova. Én meg napoztam kicsit, ettem-ittam...meg találtam egy tollat! Irtó jó játék. De persze a repülő micsodát kergetni még jobb...vadászok! Mondtam, hogy igazi nagy macska leszek!
Most meg a repülő micsodát hajkurászom...meg az itthonmaradt gazdipótlék nyakában fekszem. És dorombolok. Gyakorolok, hogy ha megjön az igazi gazdim, nagyon nagyon boldoggá tegyem...
Göthös vagyok. Cicalány. Ha jól emlékszem olyan 5 hete születtem, de persze ki emlékszik már arra... Persze ez nem az igazi nevem, mert azt még nem akarnak adni nekem ott, ahol lakom. Mert ugye az olyan állattól, aminek neve van, már nehéz megválni...én pedig nem maradhatok itt.
Csak tegnap kerültem ide. Hogy mi volt velem előtte, arról inkább nem mesélek, mert annyira nem érdekes. Na de tegnap!
Jóhiszeműen bemásztam egy autó alá, hogy majd ott pihenek kicsit...régóta nem ettem és ettől elég álmos leszek. Aztán jött valaki, felemelt és elkezdett vinni. Nem is értettem mi ez, csak néztem rá a félig nyitva levő szememmel (az egyik be volt dagadva már, nem törölgettem reggel a csipáimat na), de nem értettem. Aztán elég hamar megálltunk egy furaszagú helyen, amire azt mondta a (most már kimondhatom) azóta ideiglenes gazdim, hogy állatorvos, és én itt wellnesseltem. Nem értem mit jelent ez, azt sem, hogy miért röhögnek a tisztítókúrán, én csak 2 szurira meg egy gyógyszerre emlékszem, meg hogy valamit a hátamra is kentek...no mindegy. Állítólag bolhairtó meg féreghajtó meg más ilyen fontos gyógyszerek voltak...az mondjuk biztos, hogy azok a viszkető valamik, amikből hihetetlen mennyiségű lakott már rajtam, elkezdtek lemászni, leugrani, és ami a legjobb, meghalni! Aztán volt egy rész, amit utáltam...nedves kendővel dörzsölték le rólam ezeket a micsodákat (ők bolhának hívják), meg körömkefével...mondjuk a körömkefét nagyon élveztem, doromboltam is! Merthogy azt is tudok. Meg irgalmatlan hangosan nyávogni. Vagy valami olyasmi.
Aztán elment az első nap. Nem nagyon ettem, inkább csak aludtam, ezzel persze a frászhoztam a körülöttem levőkre. Este aztán feléledtem, imbolyogva járkáltam és játszottam is kicsit. Főleg azzal a muris fekete izével, ami itt repked, lehet jókat. Mindig arrébb megy ha jövök. Muris.
Na a nagy muri után jól eltettek aludni...de hát úgyis van mit kipihennem. Meg hogy erősödjek. Ha nagy leszek, ilyen erős leszek. Bizony.
(1).jpg)
.jpg)
