Ez aztán kalandos volt!
Pénteken utaztam HÉV-en, és vendégségbe vittek. Az utcazajt nagyon nem szeretem, de kezdem azt is megszokni, főleg ha a lakásban hallom.
Az új helyen először nagyon meg voltam ijedve, teljesen új szagok, nem értettem, mi van. Gyorsan meg is találtam a tűzhely alatt lévő kis helyet, bebújtam, kösz, én itt elleszek. Kis idő múlva aztán továbbra sem láttam jelét annak, hogy engem itt mondjuk meg szeretnének enni, úgy gondoltam, hogy akár körül is nézhetnék, hogy mi a helyzet. (No meg itt volt a repkedő izé is, ha ő nem fél ettől a másik embertől, hát akkor most én legyek a nyúl?)
A vendéglátóm elment este egy kis időre, addig egyedül lehettem, de jó cica (asszem ez leszek én, a cicc vezényszóra enni adott, szóval... :)) módjára nem tettem tönkre semmit, csak nézelődtem.
Este mikor hazajött és lefeküdt aludni, akkor úgy gondoltam, hogy na akkor most, vagy soha, s bebújtam mellé az ágyba, játszott velem egy kicsit, s összebújva aludtunk. Néha utána felkeltettem, mert unatkoztam, csak kicsit játszani akartam vele, de annyira nem díjazta, amikor megtámadtam a lábujjait.
Szombaton egész nap én vigyáztam a házra, ez egy nagyon felelősségteljes dolog. Napközben egy idegen jött etetni, neki annyira nem örültem, mert most fél óra alatt honnan tudjam, hogy tuti nem bánt?! Aztán ettem, aludtam, s nagyon örültem, amikor a vendéglátóm hazajött, nyávogva szaladtam elé. Tuti ő is örült, mert ő is nyávogott (vagy nem tudom kétlábúaknál ez hogy megy, talán gügyögésnek hívják.)
Vasárnap pedig itthon volt egész nap, végre alhattam nappal is hozzábújva, a hasán meg a háta mögött, a lényeg, hogy ilyenkor simogatnak, ami nagyon jó érzés, én meg hangosan dorombolok, ha már máshogyan nem tudom közölni, hogy ez milyen jó nekem.
Este pedig jöttek az ideiglenes gazdáim, s hazavittek. (Jó, tudom, nem az a haza, de remélem hamar eljön az az idő is, amikor valahol végre tényleg én leszek a ház asszonya.)
Összességében szerintem főnyeremény cica vagyok. Még csak most tanulom a karmaimat élezni, nagyon jókat tudok egyedül játszani (bármivel), nem kakilom-pisilem össze a lakást (van nekem tuti wc-m, na, meg most már gyerekszobám is), az emberektől nem félek (csak kicsit, de hamar rájövök, hogy nem esznek meg), más állatokkal eddig kijövök (bár másik cicát még nem láttam, de tuti kedvelném), és éppen gyönyörű, csillogó bundát növesztek.
Ja! A vendéglátóm üzeni, hogy csinált rólam videót, de mivel vizsgázik még (az meg mi a szösz?), ezért csak kicsit később teszi fel az internetre.
